Szlovákiáról

Szlovák folklór

Szlovákia büszke a gazdag folklórjára valamint népszokásaira. Minden régiónak, városnak, falunak megvan a maga sajátos karaktere, a maga sajátos folklórhagyománya - népviseletek, zenék, énekek, táncok, nyelvjárások, díszítések, épületek. Az egyes szlovák térségek folklórvilágát a különböző folklórfesztiválokon szokták bemutatni.

A legnagyobb ilyen típusú fesztiválokat Východnában, Myjavában és Detvában szokták megszervezni minden évben, a C.I.O.F.F. (a világ legnagyobb folklorisztikai szervezete) égisze alatt. Ezeken kívül több, kisebb-nagyobb regionális folklórfesztivál is létezik Szlovákiában, amelyek gyakran legalább olyan színvonalasak, mint a három nagy fesztivál. Általában véve elmondható, hogy elég jelentős különbségek lehetnek az egyes fesztiválok között és mindegyiknek megvan a maga sajátos atmoszférája, a maga varázsa. A legjobb fesztiválok esetében elmondható, hogy az egész községet, várost de akár az egész régiót is átjárja a fesztivál szelleme, s a folklór már a levegőt is belengi.

Olvasson többet, a legnagyobb, východnai folklórfesztiválról.

Szokások és hagyományok

A népszokások és hagyományok ősidők óta meghatározták az őseink életét. E tradíciók különböző okok miatt alakultak ki: félelem az ismeretlentől, a természeti jelenségek megmagyarázhatatlansága, a boldogság, egészség vagy a jó szerencse biztosítása miatt. Mindezek következtében különböző hiedelmek, mítoszok és legendák alakultak ki. A legtöbb szokás az ember születésével és halálával kapcsolatos.

Mivelhogy az őseink szoros kapcsolatban éltek a természettel, ezért a szlovák nép szokásai nagyrészt a természeti ciklusokhoz kapcsolódnak (főleg a pogány eredetű hagyományok), s a kereszténység feltűnésével megjelennek a vallási ünnepek és tradíciók. A különböző szokásoknak és hagyományoknak mindig regionális jellegük volt, mindig Szlovákia egy adott régiójához kapcsolódtak. Végső soron elmondhatjuk, hogy ahány falu, annyi szokás.

Rengeteg szokás mind a mai napig fennmaradt, pl.: a {b}vynášanie Moreny{/b} (egy női ruhába öltöztetett szalmabábú) a tél végét és a tavasz kezdetét szimbolizálja. A fiatal lányok a patakhoz viszik Morenát, a parton levetkőztetik, felgyújtják, és a patakba dobják.

Január 6.-án a fiatal fiúk három királynak öltöznek be, házról házra járnak, koledálnak és eljátsszák, ahogy a három királyok meglátogatják az újszülött Jézust Betlehemben. A **Háromkirályok** idején érnek véget a karácsonyi ünnepek (a diákok számára pedig a karácsonyi szünet is) és elkezdődik a farsangi időszak.

A **Farsangi időszak** már időtlen idők óta a felhőtlen szórakozás időszaka, amelynek csúcsa egy (állat)jelmezes farsangi bál. A farsangi időszak végén „eltemetik a nagybőgőt“, amellyel egy valós temetést parodizálnak. A farsangi időszak után a hívő keresztények negyven napos böjtöt tartanak (egyszerű étkezés, a mulatságok tilalma, stb.)

A kereszténység legjelentősebb ünnepe a **Húsvét**. A különböző húsvéti szokások is régiónként jelentősen eltérnek egymástól. Mivel régebben a Húsvét összemosódott a pogány tavaszünnepekkel, ezért a népszokások is a keresztény és pogány tradíciók egyvelegéből jöttek létre. A Húsvét időpontja változó, mindig a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap ünneplik meg.

A húsvéti hét minden napjához sajátos szokások kapcsolódnak. Pl.: az ünnepet megelőző csütörtökön az volt a szokás, hogy ha az ember korán felkel és megmosakszik a reggeli harmatban, akkor egész évben egészséges marad. Nagypénteken az emberek nem dolgozhattak a kertekben (és semmilyen földdel vagy agyaggal kapcsolatos munkát nem végezhettek) és a böjt jegyében a keresztények nem ehettek semmiféle hústerméket. Nagyszombaton egészen éjfélig nem miséznek és Húsvét vasárnap a templomban megáldják az ételt, s az emberek hosszú idő után újra ehetnek húst. A lányok húsvéti tojásokat festenek (ún. kraslicákat), hogy azokat hétfőn odaadhassák a legényeknek. A hétfői nappal kapcsolatos legismertebb szokások a „šibačka“ és a „polievačka“ - a fiúk házról házra járnak, ahol meglocsolják a lányokat és egy fűzfaágakból font korbáccsal, megveregetik őket.. A lányoktól cserébe festett tojásokat kapnak, és a korbácsra pedig egy színes szalagot fűznek. Nem csak a lányokat, de a kisgyerekeket (még a fiúgyerekeket) is meg szokták ilyenkor korbácsolni, akik ezért édességet, főleg csokinyuszit és csokitojást kapnak. El kell azonban mondaniuk valamilyen húsvéti mondókát, mint pl. ezt:

A májust hagyományosan a szerelem hónapjának tartják. Az időszakhoz kapcsolódó különböző növények közül, az ún. „májusfa“ bír ilyenkor a legnagyobb jelentőséggel: ez általában egy lecsupaszított lucfenyő, melynek a csúcsát a fiatalok színes szalagokkal díszítik. **Május 1.-n** mind a mai napig szokás az, hogy az emberek májusfákat állítanak a város vagy falu központjában. Régebben a legények azoknak a lányoknak a kertjébe állítottak májusfát, akikkel össze akartak jönni, de bizonyos falvakban a fiatal fiúk a falu összes lányának tiszteletére állítottak egy májusfát.

A nyári időszakból származó több szokás is a rontások kivédését szolgálta. A **Szentivánéj** alatt (június 23-24 közötti éjszaka) mind a mai napig bizonyos falvakban óriási tábortüzeket raknak, melyeken átugrálnak és az emberek a tűz körül énekelnek és táncolnak.

November 2.-án az emberek a temetőket látogatják, hogy megemlékezzenek az elhunyt hozzátartozóikról, barátaikról. A sírokra koszorúkat tesznek és a halott lelkek üdvéért gyertyákat gyújtanak. Ezt a napot **Halottak napjaként** találjuk meg a naptárban (Szlovákiában Dušičkynak is nevezik).

December 6.-t (**Szent Miklós ünnepét**) leginkább a gyerekek várják nagyon izgatottan. Ezen a napon a Mikulás a kisördöggel jár házról házra és édességet, esetenként játékokat ad a jó gyerekeknek. Az édességet a gyerekek csizmájába teszik, akik a lábbeliket már előző este kikészítik. A rendetlen gyerekeknek a Mikulás hagymát vagy szenet ad.

December 13.-án ünneplik **Luca napját**, aki néphiedelem szerint egy boszorkány volt. Az emberek úgy hitték, hogy ezen a napon megláthatják a boszorkákat. A Luca naphoz kötődő legismertebb szokás a szerelmi jóslás. A fiatal lányok ilyenkor 12 cetlire különböző férfineveket írnak fel, de a tizenharmadikat üresen hagyják, majd összekeverik a cetliket. A rákövetkező napokon mindig kihúztak egyet. Szenteste reggelén kihúzták az utolsóelőtti cetlit majd este az utolsót is. Az utolsó cetlin lévő név a lány leendő férjének nevét tartalmazza. Ha az üres cetlit húzta ki, az azt jelentette, hogy a lány jövőre még hajadon marad.

Rengeteg népszokás kapcsolódik a **karácsonyi ünnepekhez**. Habár alapvetően egy keresztény ünnepről van szó, a Karácsonyt szinte minden család megünnepli. Ezt az ünnepet főleg a gyerekek imádják, akik egész évben várják. Az emberek már napokkal az ünnepek előtt takarítanak, mézeskalácsot sütnek és az otthonukat kidíszítik. Nem hiányozhat ilyenkor a gyerekek kedvence: az édességekkel feldíszített karácsonyfa. Szenteste az ünnepi vacsorán először a karácsonyi ostya van terítéken - ez egy mézes vagy mogyorós esetenként fokhagymás ostya, melyet azért esznek az emberek, hogy a következő évben egészségesek maradjanak. Ezután keresztbevágnak egy almát - ha a szétvágás után a magok szabályos ötszöget alkotnak, akkor azt jelenti, hogy az új évben egészségesek leszünk. A karácsonyi menü ugyan tájegységenként változik, de általánosságban elmondható, hogy először káposzta vagy borsólevest szolgálnak fel, majd halat krumplisalátával. Vacsora után a család átvonul a karácsonyfához és kibontják az ajándékokat, majd karácsonyi dalokat énekelnek vagy a TV ünnepi műsorát nézik.

Szintén karácsonyi szokás, hogy a tányérok alá halpikkelyt tesznek (a jószerencséért), és ólmot öntenek ki - a szétolvasztott ólmot egy hideg vízzel teli tálba öntik, s az így létrejött alakzatokból jósolnak. Szintén fennmaradt még mind a mai napig a gyertyás hajócskák eleresztése - az emberek dióhéjból kis hajócskát formálnak, majd égő gyertyát tesznek belé. Mindenki maga készíti el a hajóját. Felteszünk magunknak egy kérdést (pl.: a munkánkról, egészségünkről, párkapcsolatunkról), majd vízre eresztjük a hajót és a sorsából következtetünk a jövőről.

A karácsonyi és az újévi ünnepekhez még rengeteg egyéb népszokás és ünnepi dal kötődik, pl.:

Az év utolsó napja, december 31.-e, **Szilveszter** napja, amely I. Szilveszter pápának állít emléket, akinek az életéről viszont elég keveset tudunk. Az emberek régen mágikus erőt tulajdonítottak az óév utolsó éjszakájának és az újév első napjának - úgy hitték, hogy az ártó szellemek ilyenkor vannak hozzánk a legközelebb. Az emberek ezért ostorcsattogtatással, hangos trombitálással és ehhez hasonló praktikákkal próbálták őket elijeszteni. Ma ehelyett tűzijátékokat lőnek fel az emberek és éjfélkor az Újév alkalmából koccintanak egyet.

Állami ünnepek és munkaszüneti napok

Védett regionális eredet-megjelölés és az EU hagyományos specialitásai

Szlovákiának nem egy hagyományos étele szerepel az EU-s védelemmel ellátott eredeti, regionális termékek listáján (továbbá jó néhány termék még elbírálás alatt van). Oltalom alatt áll a Žitava-i paprika (Paprika Žitava, 2014); a szakolcai kürtöskalács (Skalický trdelník, 2007), a szlovák juhtúró (Slovenská bryndza, 2008, ebből készül a legismertebb szlovák étel, a sztrapacska, amelynek receptjét alább láthatják), a szlovák parenyica és a szlovák füstölt sajt (Slovenská parenica, Slovenský oštiepok sajtfajták, 2008), valamint szintén védettséget élvez a barsi füstölt sajtrúd (Tekovský salámový syr, 2011), a zázvori kis ostor (Zázrivské vojky, 2014), és a "Klenovecký syrec" (2015). Garantáltan Hagyományos és Különleges termékként bejegyzett a füstölt hegyi kecskesajt (Ovčí salašnícky údený syr, 2010), valamint a hegyi kecske gomolyasajt (Ovčí salašnícky hrudkový syr, 2010) a vadászszalámi (Lovecká saláma, 2011), a liptói szalámi (Liptovská saláma, 2011), a szafaládé (Špekačky, 2011), a szepesi virsli (Spišské párky, 2011) és a pozsonyi kifli (Bratislavský rožok, 2012).

A szalonnás, juhtúrós sztrapacska receptje

A megpucolt nyers krumplit megmossuk és felszeleteljük. Hozzáadjuk a tojásokat a lisztet a sót az őrölt borsot és az egészet elkeverjük. Az így keletkezett tésztát (kanál vagy nagylyukú tésztaszaggató segítségével) beleszaggatjuk egy sós, forró vízzel teli edénybe. A megfőtt galuska a víz felszínére emelkedik, s ha elkészült, kivesszük és elkeverjük a juhtúróval (bizonyos helyeken a juhtúrót egy kis savanyú tejföllel is összekeverik). A szalonnát felkockázzuk és egy serpenyőn megpirítjuk. Mikor tálaljuk a kész sztrapacskát szórjuk meg a tetejét egy kis szalonnával és a zsírjával.

A sztrapacska elkészítését bemutató videó-receptet többek között itt találhatják meg.

Európa kulturális fővárosa

Kassa, Kelet-Szlovákia legnagyobb városa, a dél-franciaországi Marseille kikötővárosával egyetemben Európa kulturális fővarosa volt 2013-ban. Ezt a címet 1985 óta minden évben odaítélik, hogy ezzel is az európai kultúrák sokszínűségét és változatosságát propagálják. Európa első kulturális fővárosa Athén volt, de volt már kulturális főváros pl. Berlin (1988), Glasgow (1990), Weimar (1999), Krakkó (2000), Liverpool (2008), Vilnius (2009), Essen (2010).