A szlovák nyelvjárások alatt azokat a köznyelveket értjük, melyeket Szlovákia egy adott területen élő, őshonos embercsoport használ a közvetlen környezetében, a mindennapi társas érintkezés során. A szlovák nyelvjárásokat mind a mai napig, szájról szájra adják tovább az idősebb generációk a fiatalabbaknak, bár a régi korokhoz képest ez a folyamat is kezd már lelassulni. A szlovák nyelvjárásokat alapvetően három alapvető csoportra osztjuk:
A szlovák nyelvjárások területi felosztása
a) Nyugatszlovák nyelvjárás
A nyugatszlovák nyelvjárás a trencséni, nyitrai, nagyszombati, myjavai régiókban terjedt el.
Felsőtrencséni nyelvjárás
Alsótrencséni nyelvjárás
Vágmenti nyelvjárás
Középnyitrai nyelvjárás
Alsónyitrai nyelvjárás
Nagyszombat környéki nyelvjárások
Kiskárpátok mögötti területek nyelvjárása
b) Középszlovák nyelvjárás
A középszlovák nyelvjárás a liptói, árvai, túróci, barsi, honti, nógrádi és gömöri régiókban terjedt el.
Liptói nyelvjárás
Árvai nyelvjárás
Túróci nyelvjárás
Felsőnyitrai nyelvjárások
Zólyomi nyelvjárások
Barsi nyelvjárások
Honti nyelvjárás
Nógrádi nyelvjárások
Gömöri nyelvjárások
c) Keletszlovák nyelvjárás
A keletszlovák nyelvjárást a szepesi, sárosi, zempléni és abaúji régiókban beszélik.
Szepesi nyelvjárások
Abaúji nyelvjárások
Sárosi nyelvjárások
Zempléni nyelvjárás
Soták nyelvjárások
Ungi nyelvjárások
Goral (Hegylakó) nyelvjárás
Ukrán nyelvjárások
Vegyes nyelvjárású területek
Magyar nyelvjárások
Ezeket a nyelvjárásokat még bőségesen lehetne további alcsoportokra bontani („Čo dedina, to reč iná“- „Ahány falu, annyi beszéd”), különösképp a hegyes tájakon nagyon erős a differenciálódás. A múltban éppen az ország hegyes terepe okozta azt, hogy gyakran egyazon megyében élő emberek is nagyon izoláltan éltek és ezáltal különböző nyelvet beszéltek. Mindezt csak tovább fokozta a lakosság migrációja, foglalkozás és társadalmi rang szerinti rétegződése más nyelvjárású illetve akár teljesen más nyelvű szláv vagy nemszláv népek betelepülése stb…